Amikor tanulni kell

Amikor tanulni kell

Az olvasók véleményei közül természetesen azok is eljutnak hozzám, amelyekben ugyan örülnek az itt leírt gondolatoknak, de figyelmeztetnek, nekik nagyon csekély forrásokkal kell gazdálkodniuk, tehát nincs miből megtakarítaniuk. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, vajon mennyi az a kevés. Várom tehát a konkrét példákat, írják le nyugodtan, mennyit kell havonta beosztaniuk és mire! Én pedig esetüket névtelenül a közönség elé tárom, néhány ötlettel együtt.

Addig is nem marad más hátra, mint a saját tapasztalat. Mindig is büszke voltam arra, hogy ésszel nyúltam az anyagiakhoz. Ez leginkább talán a neveltetésnek köszönhető, amiért ezen a lapon is szeretnék köszönetet mondani szüleimnek. Rajtuk kívül az egyetemi öt év is segített a gazdasági gondolkodás elsajátításában. Az előadások és a hétközi gyakorlati órák, és persze leginkább a tananyag átvezetése közt elhangzó tanári gondolatok. A kollégiumi évek is megmutatták, mire is kell ügyelni, ha a felszín fölött akarok maradni.

Voltunk néhányan azon évek során, akiknek nem küldtek korlátlan mennyiségű koronákat a bankszámlára vagy a pénztárcánkba. Meg is tanultuk, mi az a gazdálkodás, hogyan lehet néhány százasból enni, bulizni és még megtakarítani is. Büszke vagyok ezen évekre, mert nemcsak egy oklevelet szereztem, amely jól mutat a szülői otthonban, hanem valami fontosat is megtanultam. Mindig van lehetőség, hogy bármilyen helyzetben meg tudjuk teremteni azokat a feltételeket, amelyben sikerül építeni a jövőnket.

Éppen ezért tudom bátran mondani, nincs kiút nélküli pillanat, csupán olyan körülmény, amelynek keretei között a legtöbbet kell kihoznunk a majdnem semmiből. A jövőnket pedig úgy alakítani, hogy ne legyünk a pénzügyi intézmények játékszerei.

Rajkovics Péter