Vágánykérdés?

Vágánykérdés?

Az elmúlt napokban bejárta a sajtót a hír, a Regiojet cseh magánvállalat szerint két vágányra lenne szükség a Pozsony és Dunaszerdahely közötti vasúti vonalon, a jelenlegi egy helyett. Ami viszont ennél is érdekesebb, a közlekedési minisztérium válasza, amely ismét felhívta a figyelmet Dél-Szlovákia diszkriminációjára.

A történethez tartozik, hogy az említett vonalon 2012 óta működteti a magántársaság a vasúti közlekedést, és a csehek úgy érzik, a Csallóköz szívéből a fővárosba akár több járat is eredményes működhetne. A két vágány mellett ugyanis kisebb időintervallumokban indulhatnának a vonatok, így a Somorja és Pozsony közti dugók is csökkenhetnének.

Az érintett tárca ugyanakkor ennek szükségességét nem látja, mivel úgy vélik, a jelenlegi helyzet kielégítő. Miért is gondolnák másként, hiszen az állami vállalat két éve végre megszabadult a vonaltól, miközben azt az adóinkból fizetett támogatással egy magántársaság sikeresen képes működteti. Elég furcsa a helyzet, hiszen tisztában vagyunk azzal, mekkora a túlfoglalkoztatottság az állami vasútnál. Aki pedig kicsit is ismeri az érintett vállalat belső szerkezetét, az azt is tudja, nem a terepen kell keresni a felesleges munkaerőt.

A helyzet a következőn fest: megszabadultak a csallóközi járattól, miközben abban komoly üzleti lehetőség lett volna, csupán értelmes gazdasági koncepcióra lett volna szükség. A haszon tehát a cseh zsebekbe vándorol, miközben a megtett kilométerekért járó támogatások sokat segítenek a Regiojetnek. Egyúttal a dotáció által torzított piaci helyzetben a helyi autóbuszvállalatok gazdasági lehetőségei jócskán csökkennek, amelyek pedig szlovák tulajdonban vannak.

Ez természetesen a kormányt nem túlzottan érdekli. A hatalom képviselői azon korábbi kérdéseimre sem tudtak válaszolni, pedig szembesítettem őket ezekkel, miért is volt annyira fontos a privatizáció. A helyzet ugyanakkor látszólag az utasok javára változott. Látszólag, mert a kisebb fejlesztések ellenére még mindig komoly lemaradás tapasztalható a vágányok állapotában, és így a javítások nem egy utas életét keserítik meg minden nap. Gondoljunk csak a pótlóbuszokra és késésekre. A probléma tehát a műszaki állapotban is megmutatkozik, mert a viszonylag jó állapotban lévő vonatok mellé strapabíró és a kornak megfelelő sínek is kellenek.

Ha már a vágányok felé tereltük a témát, akkor ne feledkezzünk meg a minisztériumi válasz másik részéről sem, amelyben kifejtik, akkor látnának esélyt a fejlesztésre, ha azt a teherforgalom igényelné. Talán néhányan logikusnak érzik ezt a választ, de egyrészt tudni kell, hogy az elmúlt években Dunaszerdahelyen gombaszámra nőttek ki a raktárközpontok (ezáltal a vasúti teherforgalom is növekedett), másrészt hogyan lehet úgy nagy volumenű beruházásokat várni, ha nincs infrastruktúra.

Azt pedig senki ne gondolja, hogy a kormányzati szinteken döntő pozícióban lévő szakemberek ezt nem tudják. Olyan egyszerű tényekről van szó, amelyet még a legelmaradottabb országokban is világosan látnak. Éppen ezért nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy az infrastrukturális fejlesztések további elmaradása sem véletlen. A források ugyan mindig szűkösek, de a magyarlakta vidéknek még akkor is kevés jutott, amikor a gazdaság tigrisként szaladt. Az okok mindig megvoltak, az eredményt pedig Csallóköznél jóval erősebben megérezte Gömör vagy Nógrád.

A gazdasági diszkrimináció tehát még egy ilyen ártatlannak tűnő minisztériumi válaszban is ott van, mert nyilvánvaló, hogy Dél-Szlovákia fejlesztése nem tartozik a kormány prioritásai közé. Ennek megfelelően a választók sem részesítik előnyben a kormánypártot. Más kérdés, vajon miként fejlődhet egészségessé egy gazdaság, amelyben a remek természeti feltételeket felsőbb okok miatt nem használják ki. Tegyük hozzá, amint azt kollégámtól megtudtam, néhány évtizeddel ezelőtt a hivatalos álláspont a Csallóközben fekvő vágányszám megduplázásának elmaradására az volt, hogy geológiai okok teszik ezt lehetetlenné. A helyzet tehát nem sokat változott, csak a kifogások fajtái, amelyek tárháza a jövőben sem fog feltehetően kifogyni.

Rajkovics Péter

Tags: , ,