Meddig húzható a nadrágszíj?

Meddig húzható a nadrágszíj?

Az önkormányzati választások előtt két hónappal ugyan kevés szó esik a megszorításokról, inkább az ünnepélyes átadások heteit éljük, de azért mindenki tisztában van azzal, hogy az ősz nem az olcsóbb évszakok közé tartozik. Jön a fűtési szezon, ruhából is több kell és arra is számíthatunk, hogy ideje a kisebb hiányosságokat megoldani a háztartásban, mert télen ráfázhatunk ezek elhanyagolására.

Az emberben így aztán felmerül a kérdés, vajon honnan is lesz minderre elegendő forrás, amikor is a nadrágszíj megfelelően szoros már, s elérjük lassan a határt, amikor már nem lehet jobban takarékoskodni. Ekkor jön a modern kapitalizmus mesterséges világa, amely elhiteti velünk, hogy egy kilogramm fagyasztott hasábburgonya olcsóbb lehet, mint ugyanannyi súlyú krumpli. Ahogy azt is felfedezzük, milyen alacsony áron képesek a gyártók kereskedelmi fogyasztású termékeket előállítani.

Sokszor persze nem csak az íz vagy a minőség nem üti meg a legalacsonyabb küszöböt, de még saját magunk leépülését is elősegítjük mindezekkel. Ennek ellenére megtanulunk elfogadni, beletörődni, hogy ez jutott, ennyi jár, ha továbbra is működni akarunk a rendszerben. Ebben a kis országban az elmúlt évtizedekben elkövetett sokszor elvetemülten kegyetlen megszorítások egyike sem váltott ki olyan ellenérzéseket a polgárokból, hogy azok tömegesen az utcára vonuljanak. Pedig a demokrácia, a nép uralma, ezt is megkövetelné. Azt ugyanis ne gondoljuk, hogy a választások után nem jönnek újabb szűk esztendők. A kérdés csak az, hogy vajon ilyen körülmények között hogyan tud életre kelni az országban az a középosztály, amelyre az elvadult társadalmi normák közepette különösen nagy igény volna.

Rajkovics Péter