Egy banki felmérés során kiderült, Szlovákia az Unión belül az alacsony árú élelmiszerekkel rendelkező országok közé tartozik. Az örömünk viszont nem lehet felhőtlen eme remek statisztikai adat miatt, hiszen a V4-es térségben rosszul állunk.

Az elemzők is kiderítették, hiába olcsóbbak nálunk a termékek és a szolgáltatások nagyságrendileg 30 százalékkal, mint az EU-s átlag, az említett négyesből mi nyúlunk a legmélyebbre a zsebeinkbe. Lengyelországban járunk a legjobban, akár a húsokon is több eurót spórolhatunk. Más kérdés, hogy a déli országrészben élők számára inkább a magyarországi üzletek az érdekesek, ahol ugyancsak kedvezőbb árak várnak ránk. Persze nem minden téren, s ha mindent összevetünk akkor az előnyök csak nagyobb vásárlások esetén lesznek kifizetődőek.

Azért is került ez most a sorozat témái közé, mert sok esetben megfeledkezünk azon költségekről, amelyet a közgazdaságtan nagyon is fontosnak tart. Az utazásra szánt kiadásokról, amelyek még egy városon belüli üzletközpontig tartó autózásnál is felmerülnek, hiszen az üzemanyag nincs ingyen. Sőt, a szaknyelv cipőtalpköltséget is használ, mert tudnunk kell, a gyalog megtett kilométerek sem teljesen elhanyagolhatóak, hiszen a cipőnk előbb vagy utóbb elkopik. Ebben az esetben ugyan a költségek szétírása inkább csak az elvakult számtani szakemberek számára érdekes, viszont hangsúlyozni kell, minden pénzbe kerül, s ahogy azt a klasszikusok mondták, nincs ingyenebéd. Még akkor sem, ha elsőre úgy tűnik.

A fentiek tudatában tehát nem kell minden pillanatban azon töprengenünk, mennyi is a költsége annak, ami elsőre nem került pénzünkbe, hanem csupán tudatosítjuk, a kiadásaink nagy része összefügg egymással. Éppen ezért azok átalakításához is átfogó módon kell hozzáállni, ha látható eredményeket szeretnénk.

Rajkovics Péter