Az összegek és a titok mögöttük

Az összegek és a titok mögöttük

A szeptemberi hónapban néhány cent híján 400 euró volt az átlagnyugdíj összege. A szociális biztosító statisztikája alapján nincs pontos áttekintésünk arról, milyen jövedelmek voltak szükségesek az elmúlt negyven év alatt egy ilyen havi „fizetéshez” az öregkorra, de talán ez nem is érdekes. Tudjuk, ezek a nyugdíjak csupán egy dolgot tükröznek, az pedig elszomorító: nincs becsülete a tisztességnek.

Talán fogalomzavarnak is tűnhet mindez, de elég körbekérdezni a gazdasági élet szereplőit, s őszinte pillanatában mindenki elmondja, olyan szinten bürokratikus országban élünk, amely a mindennapi üzleti élet tisztaságát nem támogatja.

Ennek volt az eredménye, hogy olyan intézmények lepték el a pénzpiacot a kilencvenes években, amelyek néhány esztendő alatt, ezreket tettek tönkre, vagy kergettek a végső elkeseredettségbe. Napjainkban pedig annak vagyunk tanúi, hogy a munka teljesen leértékelődött, már a középiskolás fiatalok nagymenő kereskedőkre játszanak, s azt gondolják, mindez egész életükben megfelelő színvonalú mindennapokat biztosíthat számukra. A legtöbb esetben csalódni fognak, ahogy azok is, akiket kényszermegoldás gyanánt az egyetemekre tol a rendszer, pedig egyáltalán nem érdekli őket az, amiről évekig majd tanulniuk kell.

Egy ilyen zavaros társadalmi rendszerben a pénzpiacon sincs minden teljesen rendben. Bármennyire is szeretnénk elhitetni, nem lehet mindent gyorsan és kényelmesen, készpénz nélkül megvásárolni, az álmok pedig nem válnak pillanat alatt valóra. A látszaton túl ugyanis küzdelmek vannak, amelyekre fel kell készülnünk. A nehezebb megoldások pedig nem feltétlenül jelentenek valamilyen kellemetlen élményt. Inkább csak megtanítanak bennünket harcolni. A gazdaság ugyanis olyan, mint a társadalom, ettől viszont nem kell nekünk is minden téren hozzá idomulnunk.

Rajkovics Péter