A demográfia vizsgálati terület összefoglalása

A demográfia vizsgálati terület összefoglalása

E fejezet célja a megismert részterületekből levonható tények összefoglalása. A vizsgált járások és így a térség öt főbb, általánosítható területre osztható fel – ezeket az 1. ábra szemlélteti -, s az alábbiak alapján határolhatóak le, megjegyzendő viszont, hogy sok tekintetben nem homogén, hanem heterogén jellemzőkkel bírnak az egyes övezeteket alkotó járások és az e járások részét képező egyes területek is:

 

I. övezet: Szenci járás, Dunaszerdahelyi járás nyugati része, Galántai járás, Nyitrai járás

II. övezet: Dunaszerdahelyi járás keleti része, Vágsellyei járás, Érsekújvári járás, Lévai járás, Komáromi járás

III. övezet: Közép – Szlovákia déli járásai

IV. övezet: Kassa – vidéki járás, Tőketerebesi és Nagymihályi járás egyes részei

V. övezet: Tőketerebesi járás és a Nagymihályi járás déli részei

abrtaaaa

Az I. övezetről elmondható, hogy a népességszám bővüléséhez hozzájárul, hogy a főváros közelében található a térség, így annak vonzóhatása főképp a Szenci és Dunaszerdahelyi járásokban érvényesül, s a migrációs folyamatok nyerteseként tekinthetünk e járásokra. A Galántai és Nyitrai járásokban a lakosság száma növekvő trendet mutat (szintén a migrációs folyamatoknak köszönhetően, a természetes népszaporulat negatív tartományokban tartózkodik) az általunk vizsgált időszakban. E térség sűrűn lakottnak jellemezhető, szlovákiai átlagot meghaladó népsűrűséggel. A lakosság korszerkezetének alakulása szempontjából a vizsgált időszakban a Szenci járást a pozitív migrációs hatások kiemelik a teljes térségből, s a bevándorlásnak köszönhetően, a Dunaszerdahelyi és Galántai járások viszont az egész térségre jellemző méhkas formájú korfát mutatják, amely az elöregedő népességre jellemző korfa típus. A lakosság átlagéletkorának alakulását tekintve az övezet nem egységes, a Szenci járásban a lakosság átlagosan fiatalabb, mint az övezet többi járásában, ahol a szlovákiai átlagértéket meghaladó mutatókat láthatunk. Az öregedési index értékének alakulása szintén a lakosság elöregedését mutatja (a Szenci járást kivéve szlovákiai átlag feletti értékeket látunk). A lakosság születéskor várható élettartama emelkedik, de a Szenci és Nyitrai járásokat kivéve az övezet többi részében elmarad a szlovákiai átlagos születéskor várható értéktől, mind a férfiak, mind a nők esetében. Az övezet esetében a településsűrűség a szlovákiai átlag feletti, s a lakosság több, mint 30%-a él 10000 főt meghaladó településen, s az átlagos településméret a lakosok száma alapján 2300 felett van. A városi lakosság aránya elsősorban Pozsony közelségéből kifolyólag az övezet egyes részeiben alacsonyabb a vizsgált térség más övezeteinél. A lakosság nemzetiségi összetételére jellemző, hogy a Dunaszerdahelyi járásban a magyar nemzetiségű lakosság többségben él, míg a Galántai járásban kb. 35%, a Szenci (15-20% körüli) és a Nyitrai járásokban (6-7 %) pedig alacsonyabb a magyarok aránya, itt a szlovák nemzetiségű lakosok élnek többségben. A romák aránya a térségben relatíve alacsonynak tekinthető (1 % körüli). A házasságkötési kedv (produktív korú lakosokat figyelembe vevő mutatók esetében) a térségben összességében némiképp növekedett, de ez legfőképp a Dunaszerdahelyi és Szenci járásokra jellemző, míg főképp a gazdasági válság után a Galántai és Nyitrai járásokban csökkenőben van a házasságkötések száma, a vizsgált térséget tekintve a legmagasabb házasságkötési kedv ebben az övezetben tapasztalható. Ugyanez mondható el a válásokat tekintve is, a legmagasabb mutatóértékek erre az övezetre érvényesek. A magzati veszteség tekintetében a térség átlag alatti mutatókkal, csökkenő trenddel jellemezhető.

A II. övezetről elmondható, hogy szinte minden demográfiai jellemző esetében negatív trendeknek lehetünk tanúi. A népesség száma valamennyi járásban csökken, s jellemzően átlagos (Érsekújvári és Komáromi járások) vagy átlag alatti (Lévai járás) népsűrűségű járásokról beszélünk, ami a térség egy másik jellemzőjének is betudható (nagy kiterjedésű járások), s a lakosságszám további alakulása szempontjából negatív kilátások jelezhetőek előre. A népesség fogyása, mind a migrációs, mind a természetes szaporulat alakulásának betudható. Az övezet járásait a méhkas formájú korfa jellemzi, amely a népesség elöregedését mutatja. A legmagasabb átlagéletkor-értékeket mutató övezet, az átlagosan „legidősebb” lakosságú, s gyorsan elöregedő övezet a II. övezet. Ebben a meglátásban erősít meg az öregedési index alakulása is, amely messze szlovákiai átlagérték feletti értékeket mutat a vizsgált járások esetében. A lakosság születéskor várható élettartama emelkedik, de jelentősen elmarad a szlovákiai átlagos születéskor várható értéktől, mind a férfiak, mind a nők esetében, viszont kevésbé, mint a III., IV. és V. övezetben. Az övezetben a településsűrűség a szlovákiai átlag alatti értékeket mutat, a lakosok 30%-50%-a él 10000 főt meghaladó lélekszámú településen, az átlagos településméret lakosságszám alapján szintén (a Lévai járás kivételével) 2300 főt meghaladó. A városi lakosság aránya az övezetben 50% körüli. A lakosság nemzetiségi összetétele vegyes, a Komáromi járásban a magyar nemzetiségű lakosság, míg a térség többi részében a szlovák lakosság van többségben, a roma lakosság aránya 1 % körüli az övezetben. A házasságkötési kedv elmarad mind a szlovákiai, mind a vizsgált térség átlagától. A válásokat tekintve átlagos körüli értékekkel találkozhatunk, kisebb lokális eltérésekkel. A térség a magzati veszteség tekintetében a szlovákiai átlag feletti értékeket mutat, a legrosszabb a helyzet e tekintetben a Lévai járásban.

A III. övezetről elmondható, hogy a lakosság száma a járások többségében növekedést jelez, de a növekedés okai nehezen beazonosíthatóak, a 2011-es népszámlálás adatai módosítják a népmozgalmi adatokat, s így a tényleges helyzet nehezen értelmezhető a vizsgált adatok alapján a térség egyes járásaiban. A Rimaszombati járás természetes szaporulata az egész időszak alatt pozitív, azonban az övezet többi járásában már nem figyelhető meg ez a jelenség a vizsgált időszakban. A további kilátások a migrációs folyamatokat is figyelembe véve negatívak a lakosságszámra vonatkozóan. Az övezet járásait a méhkas formájú korfa jellemzi, amely a népesség elöregedését mutatja. Az övezet nyugati része (Nagykürtös és Losonc) átlagosan idősebbnek tekinthető, mint a keleti része, ahol az átlagéletkor mutatók a szlovákiai átlag alattiak. Az övezet nyugati részében az elöregedés jelentősebb, mint keleti részében, erről tanúskodnak a járási öregedési index értékek is. A lakosság születéskor várható élettartama emelkedik, de e övezetben a legjelentősebb a lemaradás a szlovákiai átlagos születéskor várható értéktől, mind a férfiak, mind a nők esetében. Az övezetben a lakosság 20-40%-a él 10000 főt meghaladó népességszámú településen. Az átlagos településméret 1000 lakos alatti, amely jelentős eltérés az I. és II. övezethez képest. Az övezetben a városi lakosság aránya 40-50% közti (kivétel a Nagykürtösi járás, ahol 30% körüli az érték). A térségben a szlovák nemzetiségű lakosok vannak többségben, a magyar ajkú lakosok aránya 20-40 % közti. A roma lakosság aránya e övezetben a legmagasabb, s minél keletebbre haladunk az övezeten belül, annál magasabb. Az övezetben a legalacsonyabb házasságkötési kedvvel találkozhatunk a vizsgált térséget szemlélve. A válások számát tekintve átlag feletti mutatókat láthatunk, tehát alacsony házasságkötési kedv magas válásszámmal párosul a térségben. Az övezet átlag feletti magzati veszteséggel jellemezhető, a reproduktív korú nőket tekintve a legmagasabb értékeket produkálja a térség a vizsgált térséghez és a szlovákiai átlagértékhez mérten is.

A IV. övezetről elmondható, hogy Kassa közelsége, vonzása kihat az övezet demográfiai jellemzőire is, a népességszám alakulását tekintve pozitív természetes szaporulat és migrációs folyamatok jellemzik az övezetet. Mind a lakosságszám, mind a természetes szaporulat pozitív, s a további kilátások is annak tekinthetőek. Az övezet a pozitív migrációs folyamatok okán szintén kiválik a térségből, s emiatt az elöregedés sem olyan látványos, mint a többi övezetben. Az övezet lakossága átlagosan jóval fiatalabb, mint a szlovákiai átlagérték. A térség esetében a szlovákiai öregedési index alatti értékkel találkozunk, a vizsgált térségben azt az övezetet sújtja legkevésbé ez a jellemző. A lakosság születéskor várható élettartama emelkedik, de jelentősen elmarad a szlovákiai átlagos születéskor várható értéktől, mind a férfiak, mind a nők esetében. A IV. övezet esetében a településszerkezet szempontjából nem elhanyagolható Kass városa, mely az övezet szívében található, ebből az okból kifolyólag az átlagos településméret alacsony (1000 lakos körüli). Az övezetben a városi lakosság aránya növekedett, de a vizsgált térségen belül a legalacsonyabb (Kassa miatt). Az övezetben a szlovák nemzetiségű lakosság (75-80 %) mellett a magyar kisebbség (10-15%) és a roma kisebbség (7 % felett) számottevő. Az övezetben magas, s növekedést mutató a házasságkötési kedv, míg a válások tekintetében az övezet a térség átlaga alatti (de növekvő értéket) mutat. Magzati veszteség tekintetében átlagos értékek mutatkoznak az övezetben.

Az V. övezetről elmondható, hogy demográfiai mutatóit tekintve a lakosságszám emelkedése jellemzi, amely a pozitív természetes szaporulat és a negatív migrációs jellemzők eredőjeként kapunk. A népességszám alakulását tekintve prognózisok az övezet déli részére negatívnak, az északira pozitívnak tekinthetőek. Az övezet járásait a méhkas formájú korfa jellemzi, amely a népesség elöregedését mutatja. Az övezet lakossága átlagosan jóval fiatalabb, mint a szlovákiai átlagérték. Az öregedési index szlovákiai átlagérték alatti, de emelkedő trendben van. A lakosság születéskor várható élettartama emelkedik, de jelentősen elmarad a szlovákiai átlagos születéskor várható értéktől, mind a férfiak, mind a nők esetében. Az átlagos településméret 1300 lakos körüli az övezetben, s a lakosság kb. 35%-a él 10000 főt meghaladó népességszámú településen. A városi lakosság aránya 40-50 % közti az övezetben. Az övezet déli részében, a Bodrogközben, Ung-vidéken jelentős a magyar ajkú lakosok aránya, többségben élnek (50 – 80 %), járási szinten viszont ez 10-30 %-os arányként mutatkozik meg s a szlovák nemzetiségű lakosság többségét mutatja a Nagymihályi és Tőketerebesi járásokban. A roma lakosság aránya (hivatalosan) 5-10 % közti járási szinten szemlélve. Az övezetben a házasságkötési kedv átlagosnak tekinthető, míg a válások esetében a térségi átlag alatti (de növekvő) értékeket láthatunk. A magzati veszteség tekintetében átlagos értékek jellemzik a térséget.

A teljes vizsgált térségről elmondható, hogy itt él Szlovákia lakosságának mintegy 28%-a, s a lakosság száma nőtt, de ez csak egy-két járás „teljesítményének” tudható be, s ezek is a migrációs folyamatok nyertesei inkább, nem pedig a természetes népszaporulat alakulásából kifolyólag nő a népesség száma, míg a többi járás egy-két kivétellel negatív tartományokban mozog. Összességében véve a lakosság a térségben elöregedőben van, ezt bizonyítja mind a térség korfája, mind a lakosság átlagéletkorának alakulása (mely nagyjából az szlovákiai értékkel azonos), s az öregedési indexek értékeinek alakulása is. A térségben a születéskor várható átlagos élettartam jelentősen elmarad a szlovákiai értékektől, tehát z itt élők átlagosan várhatóan korábban halnak. Ami a térszerkezetet illeti, Szlovákia összes településének 35%-a található a térségben. A vizsgált térség településeinek kétharmada 1000-nél kevesebb lakossal, 29%-a 1000 és 10000 közti lakossal, míg 4%-ában 10000 lakosnál többen élnek. Szlovákiában egy járásra átlagosan körülbelül 42 település jut, a vizsgált járások közül csak 5-ben találkozhatunk alacsonyabb, vagy átlaghoz közeli értékkel. A vizsgált térség nyugati részén az átlagos településméret jóval magasabb, mint a középső, s a keleti járásokban. Összességében véve az átlagos településméret-érték, mint a szlovákiai. A térséget jellemzi, hogy a városi népesség aránya csökkenőben van (ez alól csak a Rozsnyói, Kassa – vidéki és Tőketerebesi járás kivétel), a legtöbb város lakossága csökkent az elmúlt évtizedben. A nemzetiségi összetétel folyamatainak pontos azonosítása nehézkes, részben a 2011-es népszámlálás „ismeretlen” nemzetiségű lakosainak nagy aránya, részben pedig amiatt, hogy a roma kisebbséghez tartozók pontos számát nem ismerjük, továbbá a lakosság mobilitása sem segíti az egyértelmű helyzetértelmezést. Így egyértelműen csak annyit jelenhetünk ki, hogy a térségben két járás kivételével (Dunaszerdahelyi és Komáromi járás) a szlovák nemzetiségű lakosok vannak többségben, a magyar lakosság száma és aránya csökkenő, a roma lakosságé pedig növekvő. A roma lakosság demográfiai jellemzői eltérnek más nemzetiségektől (pl. alacsonyabb születéskor várható élettartam, magasabb születésszám). Minél keletebbre haladunk, annál magasabb a roma lakosság aránya, s minél északabbra, annál alacsonyabb a magyarok aránya a térségben. A házasságkötési kedv a teljes térséget tekintve a szlovákiai átlag alatti, ebből kiemelkednek a legnyugatibb és a legkeletibb övezetek, míg a térség közepe (II.-III. övezet) elmarad e mutató tekintetében. A teljes térséget tekintve a válások tekintetében a szlovákiai átlag feletti értéket láthatunk, s leginkább a legnyugatibb térségek és a középső térség az, amelyik kiemelkednek e mutató esetében. Összefoglalva elmondható, hogy a vizsgált térség az összesített adatokat szemlélve mind a házasságkötések számát és származtatott mutatóit tekintve, mind a válások számának alakulását és származtatott mutatóit tekintve is elmarad, továbbá a házasságkötések számának válások számához viszonyított értékeit tekintve is elmarad az országos értékekhez viszonyítva. A gazdasági válság okozta negatív hatások megnehezítették a családalapítást, valamint a már meglévő családok mindennapjait is, ami e mutatókban is tükröződik. A vizsgált térségen belül ugyanakkor regionális eltérésnek lehetünk tanúi, a térség Kelet-Szlovákiában található legkeletibb járásaiban (Kassa-vidéki, Tőketerebesi, Nagymihályi járások) az országos átlagnál is jobb értékeket láthatunk, elsősorban a vallásosabb lakosságnak köszönhetően. A vizsgált időszakban mintegy 74000 magzat nem született meg a vizsgált térségben, nagy többségük a mesterséges terhesség-megszakításból (50-60 %) kifolyólag. A legtöbb járásunkban csökkenő trendet láthatunk kirajzolódni a magzati veszteség tekintetében vizsgált időszakban (kivéve a Lévai járást). Összegezve elmondható, hogy a térség a legtöbb demográfiai jellemzőt tekintve elmarad a szlovákiai átlagértékektől (kivételt csak a Pozsony és Kassa vonzásában lévő járások jelentenek némileg.)