Az utolsó

Az utolsó

Huszonhat hét telt el, s elérkeztem a pénzügyi intelligenciával foglalkozó sorozatom végéhez. A visszajelzésekből leszűrtem, hogy mi is az, amire igazából szüksége van a magyar ajkú olvasómnak itt Szlovákiában.

Mindezek tudatában terveim között szerepel egy a témát érintő kis kiadvány megjelentetése is, amelyek hasznos gyakorlati eseteket tartalmaznának. A napi rutinok mellett ugyanis a példák mondanak a legtöbbet, s talán más hibáiból vagy éppen sikereiből tudunk a leghatékonyabban tanulni.

Emellett azt is látom, hogy bár a pénz valamiféle istenséggé nőtte ki magát a társadalomban, ennek ellenére vajmi keveset tudunk a szerepéről. Éppen ezért arra biztatok mindenkit, hogy amennyiben a kényszer nem is hozza olyan helyzetbe, legalább egy hétig próbálja ki a mindennapokat úgy élni, hogy csak az Ön által nagyon szűknek vett keretnek megfelelő készpénzt helyezi a pénztárcájába és egész héten nem vesz ki az automatából, nem kér kölcsön. Ekkor talán rájön, mi is az a minimum, amelyből meg tud élni.

Biztosan elgondolkodtató lesz a gyakorlat, de amennyiben nem ennyire vállalkozó szelleműek, akkor csak kezdjék el a legelején. Vegyenek elő egy papírt vagy nyissák meg a táblázatkezelőt, aztán szépen folyamatosan írják össze a kiadásaikat. A következő lépés lesz a számolás, hogy mennyibe is kerülnek a mindennapok és vajon van-e lehetőség a takarékosságra. Amennyiben az első lépések megvannak, akkor már a tudatosság irányába léptünk, amely képes hatékonyabb gazdálkodást eredményezni és talán több marad havonta a pénztárcánkban. Sok sikert kívánok és hamarosan folytatjuk a gondos pénzszámolást, de már más köntösben.

Rajkovics Péter